Idén szerencsémre ismét abban az élményben részesültem, hogy eljutottam a Frankfurtban megtartott zenei vásárra. Szeretném most egy-két élményemet és benyomásaimat megosztani mindenkivel, aki nem juthatott el ide.

Indulás:   Sikerült hajnali 5-kor kelnem, majd irány a találkahely.
               Átszállás, majd gyerünk Frankfurt. Sajnos menet közben kiderült, hogy a Peugeot turbójával
               valami baj van, Győrben kisérlet a javításra, -de ez még nálunk nem megy ilyen egyszerűen.
               Turbó nélkül, de odaértünk (12,5 óra). Na azért némi kis eltévedés is volt (35Km),
               mert a GPS önállósította magát és hol jelzett, hol nem.
               Azt hiszem a sok kereszteződő autópálya neki is sok volt.
Szállás:   Königstein-ben, nagyon szép környezetben tudtuk kipiheni az egész napi,
               (meg az aznap esti sörözés) fáradalmait.
Másnap:  Reggel 8-kor ébresztő, finom reggeli majd indulás Frankfurtba.
               Elsőre sikerült a Messe parkolóházba bejutni pedig a GPS-t mérgünkben otthon hagytuk.
               Innét buszokkal elvittek a vásár területére bennünket, majd regisztráció.
               Egyszer én is szerencsésnek mondhattam magam, mert a belépő kártya olyan vacakul volt a
               vonalkódos jeggyel összeragasztva, hogy elhagytam. Kicsit keresgéltem és megtaláltam.
               Később azonban kiderült, hogy nem a sajátomat, hanem egy egész hétre szóló jegyet
               találtam. Ezek szerint nem csak az enyém volt rosszul rögzítve.
 

És most jöjjön a lényeg!

Magyar -fehér ember, ha nem látja el sem hiszi, hogy mekkora méretű ez a vásár.
A térképen látható csarnokok közt buszjáratok és hosszú mozgó járdák teszik lehetővé a könyebb eljutást. Szerintem még így is sikerült kb. 50 Km távot gyalogolnom a 3 nap alatt.
A rutinosabbak már rollerrel közlekedtek.
Az első nap a gitárokat és ütősöket sikerült csak meglátogatnom.
Hihetetlen választék, megoldások.
Minden neves gitár készítő szinte jelen volt és hatalmas választékkal. No meg a ferde szemüek is
megszállták Frankfurtot. Minden gitárfazon, amit valaha is kitaláltak koreai, taiwani, kinai verzióban is
kapható volt 20 - pár száz Euróig!!
Igaz némi kívánnivalót hagytak maguk után, de a szegény ember vízzel főz, -a magyar meg lassan már
azzal sem. Ezért nálunk minden bizonnyal nagyon jelentős, ha kapni ezekből az olcsó gitárokból, így
a kis pénzüek is egy nagyon jó árviszonyú hangszerhez juthatnak, amivel már lehet zenélni.
Két napi járkálás és próbálgatás után sikerült olyan olcsó keleti gitárt találnunk, ami már megfelelő volt
ahhoz, hogy a barátom bevállalja a magyar képviseletét. Választékukban szinte minden ismert alakzat
szerepelt és nagyon jó, verhetetlen ár-teljesítmény viszonyú gitár lesz a hazai piacon.
A kisebb hibákat, amit találtunk rajtuk megigérték, hogy kijavítják.
Ezek főleg beállítási, fejforma és a bundozás széleinek finomítását jelentik.

A nevesebb gyártók Fender, Gibson, Epiphone, PRS, Warvick, Guild, Jackson és még sokan mások
által kiállított gitárok mellet szép számban voltak láthatók kisebb, mestergitárokat gyártó vállalkozások.
Itt láthattuk a magyar Fibenare nagyon gyönyörűen megmunkált, faragott gitárjait és számtalan spanyol, német klasszikus és akusztikus gitárokat is.

Az ütősök, dobok is rettentő nagy választékban voltak láthatók.
Itt is minden közismert híres márka képviseltette magát, ezenkívül volt egy-két csodabogár is mint a fa
téglatest alakú dobozba épített dobcucc, a keretre szerelt, test nélküli dobbőr, mely akármilyen
hihetetlen - jól szólt. Látható volt még műanyag dobtest méretű gégecsővel hangolható dob és egyéb
őrületek.

A sok látnivaló közepette, pihenésképpen tér közepén felállított Dynacord sátorban minden
odalátogatónak nagyon sok kellemes élményben lehetett része.
Az egyik, a rettentően jól szóló motyó 3 szinpadon is, a másik pedig a fellépők.
Véletlenül akkor kerültem a sátorba, amikor a The Real Groove Band játszott a TOTO énekesének
Bobby Kimball fellépésével.     Nagyon sajnálhatja, aki nem hallotta.

Sajnos a napnak vége lett és lassan indulhattunk a szállásunkra.
Bár a hátamon és a vállamon lévő kb.20 kg prospektustól már jól esett megszabadulni.
Felszállás a kisbuszra, irány a 9. csarnok, majd buszzal a parkolóházba és irány Königstein.
Három autópálya váltás után -GPS nélkül, de hazaértünk. Ettünk és ittunk is a fáradtságra egyet
(kettőt?), majd a pincér hölgy kegyeibe kerültünk, vette a két perfekt németül beszélő társunk humorát.

   © 2004 Demton Stúdió  - Minden jog fenntartva!                              [ Lap tetejére ]      [ Home ]